A nap nagyon melegen tűz, az egész suli az udvaron van. Összeszedtem minden bátorságom és odamentem Davehez, megmondom neki. Dave körül van a legnagyobb társaság, úgyhogy nem tudom feltűnés nélkül csinálni. Mondjuk nem is csodálom, ahogy ott állt teljesen lazán véve, hogy mindenki rá figyel (én persze ilyen helyzetben szinte meg sem merek szólalni), a napszemüvegén keresztül figyeli a napsugarakat és 'élvezi a D vitamint', a haja szinte már szőkének tűnik a napfényben, nagyon jól néz ki. Először csak beálltam a társaságukhoz, senkit sem zavart, mondjuk azért, mert senki sem vett észre, de ez már csak részlet kérdés.
-Dave beszélhetnék veled négy szemközt?-kérdeztem pillangók és izgulás nélkül, amin eléggé meglepődtem.
-Hát persze-válaszolta és egy huncut, szemöldök húzogatós mosolyt villantott a barátai felé, majd felém egy aranyos, biztatót mosolygott. Leültünk egy padra, és én izgulás nélkül kimondtam.
-Dave te azóta tetszel amióta először megláttalak.-Csak így, bele a közepébe, nagyon kíváncsi voltam a reakciójára. Ő végig mosolygott, lehet, hogy számított erre.
-Te is tetszel nekem-mondta, majd mindketten hangosan felnevettünk. Gyengéden hozzábújtam. Olyan puha és kényelmes volt. Az arcunk egymással szemben volt és egyre csak közeledett egymáshoz, amikor már az orrunk majdnem összeért, elkezdte nyalogatni az arcomat, erre én halk kuncogásba kezdtem. Ő csak tovább nyalogatta az arcomat, majd ugatott párat. Na erre nyitottam ki a szememet, és megláttam Diamondot, a border colliemat. Hát persze, ha velem valami jó történik az biztos, hogy csak álom. Ránéztem az órára, majdnem dél volt. Fölkeltem és pizsiben, ami nálam bő, hosszú póló és egy olyan rövid gatya, amit eltakar a póló lementem a konyhába, nem volt otthon senki. Gyorsan megetettem a kutyámat, majd kerestem valamit magamnak, mert már nagyon éhes voltam. A hűtőt és a szekrényeket nyitogatva kerestem valami kaját amikor valaki csöngetett, és Diamond az ajtóhoz rohanva ugatott, tehát valaki olyan jött akit nem ismer. Mivel egyedül voltam otthon, kénytelen voltam én kinyitni az ajtót. Még szép, hogy Dave volt az.
-Szia, jajj bocs, felébresztettelek?-kérdezte, és úgy tűn valamit elég viccesnek talál, de nem foglalkoztam vele.
-Nem már ébren voltam, ja és szia-a hajamat csavargatva figyeltem gyönyörűszép szemeit.
-Pont erre felé jártam és gondoltam visszahozom a kémia füzeted, kösz, hogy kölcsönadtad.
-Ez csak természetes
-Oké, hát akkor szia-már épp meg akartam kérdezni, hogy nem jön-e be, de ekkor már a kapunkon kívül volt.
-Szia-mondtam alig hallhatóan. Hogy lehetek ilyen béna, itt egy lehetőség amikor kettesben lehetnénk és én meg elszalasztom. Na mindegy, én már csak ilyen vagyok. Vajon tényleg erre volt dolga vagy csak miattam jött? Mondjuk szinte az fél osztály ezen a környéken lakik, úgyhogy nem hinném, hogy csak azért eljött ide, hogy egy füzetet elhozzon. Ilyesmi gondolatok cikáztak a fejemben amikor elhaladtam egy tükör mellett. Dave mosolygása nem egy 'rád mosolygok' hanem egy 'rajtad mosolygok' mosolygás volt. Pizsiben szemlélgettem a kócos hajamat, de ez még csak a jobbik része volt. Nem mostam le tegnap a sminkem, úgy néztem ki, mint egy rosszul sminkelt halloweeni zombi. Gondolom zuhanyzás közben szétfolyt és alvás közben elkentem. Gyorsan bementem a fürdőbe, hogy korrigáljam a hibát, és még mielőtt bárki csengethetett volna fölöltöztem, hogy nehogy még egyszer ugyanez történjen. Megint rohanhattam le a konyhába, mert majdnem éhen haltam. Végül egy sajtos rúddal a kezemben ültem le a kanapéra, elkezdtem kapcsolgatni a TV-t, valami természet filmnél álltam meg. Nem nagyon figyeltem, inkább azon gondolkoztam, hogy milyen lenne, ha járnánk. Szerintem kb. minden szingli csaj a szemembe nyalizna, a hátam mögött meg gyűlölne, vagy mindenhogy gyűlölne, a helyes barátnak ára van. Nem volt kedvem már TV-t nézni, úgyhogy kikapcsoltam és elvittem sétáltatni Diamondot a közeli erdőbe. Ahogy kiléptem az ajtón megcsapott a hideg levegő, még jó hogy a télikabátomat vettem fel. Útközben fényképeztem egy párat, a hatalmas havat a mezőn, a hó súlyától lehajló faágakat, vagy éppen Diamondot. Amikor haza értem a körülbelül egy órás sétából, nagyon elfáradtam és ledobtam magam a kanapéra. Ekkor pillantottam meg egy levelet a dohányzóasztalon...
